Harry és Piton megérkeztek a Fonósori házba, ahol egy nem szokásos vakáció veszi kezdetét. Vajon hogy fog alakulni a kettejük közötti viszony? Az idő majd eldönti...

Harry, mielőtt belépett volna a mágikus járatba, nagy levegőt vett, és arra gondolt, hogy elkezdődött. Elkezdődött az a nyár, ami egy kicsit sem fog hasonlítani az élete során átélt vakációkra. Vajon jobb, vagy rosszabb lesz? Az idő majd eldönti.

A fiú belépett a Hopphálózatba, és a zöld lángok elnyelték. Egy kis idő múlva már meg is érkezett egy kandallón keresztül a célhoz. A Fonósori házban találta magát, egy régi, recsegő parkettán feküdve, egy nagy, tágas nappaliban. A falak krém színűek, remekül passzoltak a sötétbarna bútorzathoz. A  nappali központja egy kanadalló volt, melyet  egy hatalmas könyvesszekrény ölelt körül. A ház gyönyörű volt, egy igazi régi kincs. Harry felállt, és nagy szemekkel nézett körül, mindent jó alaposan szemügyre vett, hiszen 3 hónapig ez lesz a lakhelye, és nem is akárki társaságában. A magával hozott ládájára ráült, akárcsak percekkel ezelőtt a kőszörny előtt. Várt Pitonra. A percek alatt, mielőtt a tanárúr megérkezett volna, megfordult a fejében, hogy Perselus inkább megfutamodott, mintsem egy egész nyarat a nem kedvelt tanítványával töltsön. Hiszen Harry sem most jött le a falvédőről, nagyon is tudott mindent: tisztában volt vele, hogy nem éppen a szíve csücske a tanárának. De Ő igenis bebizonyítja, hogy nem olyan, mint amilyennek gondolja Piton, ezzel is csak az agyát húzva, hiszen Harrynek sem éppen  kedvenc tanáráról van szó... Tisztelettudó lesz az egész vakáció során, mégha ez nem is lesz kölcsönös. Az okos ember enged... a másik fél, a szamár meg majd szenved. Épp hogy eme gondolatok keveregtek a fejében, megérkezett az emlegetett személy...

**

-Perselus, akkor ahogy mindent megbeszéltünk. Rád bízom a fiút, ne veszekedjetek, légy vele megértő, és ami a legfontosabb, vigyázz rá. Te vagy az egyetlen reménye, támasza az elkövetkezendő időszakban! – Mondta az igazgató úr komolyan, de egyben a maga stílusában; szerényen és kedvesen.

Piton egy kissé felhúzta magát azon, amit Dumbledore mondott neki. Méghogy legyen vele megértő, esetleg kedves? Na, persze, hiszen Ő tesz szivességet annak az álszent kölyöknek. De mégis átérezte a mondottak súlyát, és erőt vett magán.

-Rendben, megígértem, hogy vigyázok rá. Az ígéret az ígéret. – Azonban pár gondolatot megtartott magának a megértéssel, és kedvességgel kapcsolatban. Majd ha Potter is úgy viszonyul hozzá, akkor lehet szó „megértésről”. Viszont ez a gyerek soha nem fog megváltozni. De gyorsan szétfoszlottak ezek a gondolatfelhők a fejében, hiszen eszébe jutott a Fonósori házban tanyázó Potter, aki kitudja mit, vagy éppen mit nem tett már tönkre 2 perc leforgása alatt. Tehát gyorsan búcsút vett az igazgató úrtól, és már indult is a helyszínre.

**

Mikor Piton megérkezett, egyből Harry került a szeme elé, aki éppen a ládáján ülve néz ki a fejéből, majd egy kicsit megriad. Deja vu érzése lett hirtelenjében a tanárúrnak ezt látva. Perselus nem foglakozva az igazgató úr kérésével, felvette szokásos stílusát: szigorú és nem kegyelmez tanár style. Harry ezt érdemli, nem kivételez egy közös vakáció miatt, viszont ígéretét mégis betartja, hiszen vigyáz rá. Ez így korrekt. Piton is vetett egy pillantást az antik házra, szippantott egyet a régies illatból, és előjöttek a régi emlékek a házával kapcsolatosan. Rég járt már itt, de most újra hazatérhetett. Ettől egy kicsit boldogabb lett, de persze ezt még véletlenül sem mutatta ki! Miután körülnézett, szigorú és határozott szavakat intézett Harryhez.

- Remélem, nem csinált semmit, míg egyedül volt itt, hiszen előlem nem titkolhat semmit! Átlátok magán. Biztosan tudja, de rám van bízva, akárcsak a bájitaltan óráimon, szóval elvárom, hogy úgy viselkedjen, ahogy én azt elvárom – Mondta Perselus határozottan, Potterre meresztve szemét. Harry nagyot nyelt, egy kissé ideges is lett, de nagy levegőt vett, és megtartotta azt az elvét, miszerint udvarias lesz, történjen bármi.

- Értettem, professzor úr!- mondta, majd hozzátette – Megmutatná, merre van a szobám?

Piton gyanakvóan nézett rá, és egy kis büszkeséget is érzett magában.

-Igen, meg. Ott kipakolhat, és utána elmondom, milyen szabályok fognak magára vonatkozni, mert nem tűröm el, hogy eszetlenül rohangáljon, és valami hülyeséget csináljon, és nagyon remélem, ezeket nem fogja megszegni, mint az iskolában. – Piton úgy érezte, sínen van a gyerek nevelésében. Végülis, 3 hónapra ő az „apja”, mégha egy kicsit furcsán is hangzik. Azzal felvezette a lépcsőn, és jobb oldalt az első szobára mutatott, jelezve, ez az ő szobája. Már ki is tervelte, mi lesz holnap a program. Nem lesz egész nyáron lazsálás, lustálkodás, mégha Potter azt is szokta meg. Itt teljesen másvilág lesz.

-Most pedig, feküdjön le aludni, késő van már, holnap hosszú napunk lesz! – azzal Piton lement az emeletről, és becsapta maga után szobája ajtaját.