Eljött hát a "nagy nap", ami Harry és Piton számára csak egy szörnyű nyár kezdetét jelentette... Vagyis azt hitték. A tanévzáró vacsora után egyből útnak is kellett varázslódniuk.

Harrynek nem volt kedve felmenni a toronyba, mert a napjai nagy részét ott töltötte, ezért kiment az udvarra, és leült a kedvenc fája mögé, ahol senki nem látta, viszont csodálatos képet mutatott a tóra. Szerette ezt a helyet már elsős kora óta, és mindig ide menekült, ha egy kicsi magányra vágyott, vagy ha valami bántotta. Itt mindig át tudta gondolni a helyzetét, és logikusan tudott gondolkodni. De most úgy látszik, minden cserben hagyta és nem tudta megfejteni, hogy mit kell csinálnia, és úgy látszik, a helyzete is egyre rosszabb. Pitonnal tölteni a nyarat! Nevetséges, hogy gondolja ezt Dumbledore, de meg kell bíznia benne, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy jól felkészüljön a háborúra, és ha ehhez az kell, hogy Pitonnal töltse a nyarat, akkor ezt fogja tenni. Ahogy gondolkozott nagyon elálmosodott és elbólintott, de azt már nem vette észre, hogy viharfelhők közelednek, ami csúnya esőt ígért.
 

**
 

Perselus meglepődött, nem is kicsit. Nem volt semmiféle dühöngés, hiszti, kérdőre vonás, sőt, semmilyen reakció. Csak beletörődés. Ez nem vall Potterre. Még ő maga sem egyezett bele egykönnyen, és nem lehetett könnyű erre az elvetemült ötletre rávenni. Ha nem Dumbledore kéri meg rá, akkor nem is teljesíti a kérést az egyszer biztos. Mit érdekel az engem, hogy hogyan fogadta a hírt? Azzal elővette kedvenc könyvét, és leült a fotelébe.

Már vagy kettő órája olvashatott, amikor arra lett figyelmes, hogy hatalmas villám szeli át az égboltot, majd egy hatalmas dörrenés rázza meg a kastély falait. Kinézett az ablakon, de nem sokat látott, mert az eső annyira verte az ablaküveget. A diákok már biztosan bent vannak a klubhelysiégükben, biztonságban és alig várják az évzáró lakomát. Minden normális diák ezt várná, de ő más volt, mert egyáltalán nem várta a vakációt. Minél előbb meg akart szabadulni gyűlölt apjától.

Megszólalt az órája, hogy ideje lenne már lemenni a nagyterembe. Gyorsan inge fölé felvette a már megszokott fekete talárját, és kilépett lakosztálya ajtaján. Sok diákkal találkozott útközben, akik minden bizonyára a vacsorára siettek, miközben vidáman nevetgéltek. Persze, ezek a gyerekek még nem gondoltak bele teljesen mi fog még várni rájuk, mert Voldemort mindenki számára hatalmas fenyegetést jelenthet.

Gyorsan sietett a tanári asztalhoz. Nem szerette, ha sok ember veszi körül, ha nem lenne kötelező a megjelenés nem is venne részt, hanem nyugalomban a könyvével együtt töltené az estét. Mindig ezt szokta csinálni az utolsó tanév napján, de ezt természetesen Potter miatt nem teheti majd meg. Az étkezés után egyből el kell hagyniuk a kastélyt. Nagyon remélte, hogy Harry mindent elcsomagolt, mert nem akarta hallgatni a nyafogását.

Végignézett a zsibongó teremben, Pottert kereste, de nem látta sehol. Már megint mit művelt az a kölyök? Azzal felállt, és kivonult a nagyteremből.

**
 

Harry egy hatalmas dörrenésre ébredt. Először nem értette mit kereset ott, ahol elszunyókált, de végül eszébe jutott, miért is jött ide. Ez aztán a vihar, vajon régóta lehetek itt? Felkelt és sietett fel a toronyba. Nem akart bőrig ázva a nagyterembe menni. Mikor odaért a nagykapu elé már vizes volt mindene. Remélte, hogy senki nem veszi észre, de imái megint nem hallgatták meg, mivel amint belépett az előcsarnokba Pitonnal találta szemben magát.

- Megmondaná Mr. Potter, hogy mit keresel kint ilyen időben, a vacsora helyett? - vonta fel a szemöldökét Piton.

- Én...én....csak.....- dadogta Harry. Fogalma sem volt róla, hogy ezt hogyan fogja kimagyarázni.

- Elmés szócsavar, de még mindig nem kaptam meg a választ – Pitonnak már fogytán volt a türelme.

- Én csak kiszellőztettem a fejemet. - Harry jól tudta, hogy ez a kifogás nagyon gyenge, de nem jutott más az eszébe.

- Aha persze, és ilyen ítéletidőben, mi? Nem akarja elmondani? Majd talán el fog gondolkodni a magatartásán néhány koszos üst mellett, és nem vehet részt a vacsorán. Mivel én már megvacsoráztam talán indulhatnánk is. Találkozunk az igazgatói irodában tíz perc múlva, addig szedje össze a holmiját és öltözzön át száraz ruhába, még mielőtt megfázna, nincs semmi kedvem ahhoz, hogy pátyolgatni kellene a varázslóvilág kis üdvöskéjét. - ezzel faképnél hagyta Harryt.

Hát ezt jól megkaptam, de legalább nem kellett megmagyaráznom semmit. Érdekes, Piton nem szokta annyiban hagyni a dolgokat. Útközben nem találkozott senkivel, biztosan a vacsorán vannak. Nem nagyon zavarta, hogy nem vehet részt rajta, sőt, még örült is neki. Gyorsan bedobált mindent a ládájába, gondosan összehajtotta a láthatatlan köpenyét, és a láda aljára rakta a Tekergő Térképpel együtt. Még az hiányozna, ha Piton megtalálná őket, biztosan azonnal elvenné.

Mivel a láda nagyon nehéz volt, lebegtető bűbájjal vitte magával a kőszörny elé, ahova jelszó segítségével juthat be az igazgató irodájába. Csak most jött rá, hogy nem tudja mi a jelszó, így csak találgatni tud, de most egyik sem vált be. Egy idő után feladta, ráült a ládájára, és várta Pitont, hogy beengedje.

 

**
 

Komolyan meglepődött. Tényleg. Mit keresett kint Potter ilyen időben? Ott állt a szerencsétlen vizesen és vacogva, de értelmes választ nem tudott adni. Volt valami furcsa Potter viselkedésében, de nem jött rá, vajon mi. Napok óta ki sem tette a lábát a toronyból, és most kiment a zuhogó esőbe? Ennyire csak nem lehet idióta! Vagy mégis? Mikor a szemébe nézett, nem látta a szokásos dacot, mikor vele beszél, és ami a legfeltűnőbb, nem beszélt vissza.

Épp sietett az igazgatóhoz, mikor észrevette, hogy Potter a ládáján ül, és mintha várna valakire.

- Potter, mit keres itt? - vonta fel a szemöldökét a professzor.

- Nem tudom mi a jelszó, uram. - felelte Harry

A jelszó. Dumbledore igazán gondolkodhatott volna előre annyira, hogy megmondja a fiúnak, mi a jelszó. Kitudja mióta várakozik rá Potter. Nem mintha érdekelné. Odaállt kőszörny elé, és kimondta a jelszót. Habcsók, ez most komoly? Gondolatban ismét megkérdőjelezte Dumbledore épelméjűségét.

- Á, Perselus, Harry! Már vártalak titeket, a vacsorának épp most lett vége. Sajnálom Harry, hogy az utolsó éjszakát már nem töltheted a kastélyban, de ez minden a te biztonságod érdekében történik. Hopphálózaton fogtok eljutni a kívánt helyre. Harry, te leszel az első, mondd azt, Fonósori ház.

Harry azt is tette, amit az igazgató mondott. Tisztán és érthetően kimondta az úti célt és már el is tűnt a zöld lángok között. Utálta ezt az utazási módot, nincsenek túl kellemes emlékei róla. Mikor először próbálta ki, az Abszol út helyett a zsebpiszokközben kötött ki, és sohase sikerül normálisan kimenni onnan. Mindig négykézláb esik ki belőle...