Az igazgató közli Harryvel is a döntést, ami nem vált ki a fiúból túl nagy
boldogságot... Aznap este, az évzáró vacsora után útnak is kell indulnia Pitonnal.

Miután Harry elhagyta a tornyot és az igazgatói szoba felé igyekezett, a diákok összesúgtak a háta mögötte, és igyekeztek a lehető legtávolabb kikerülni őt. Ez rosszabb volt, mint másodévben, pedig akkor is ugyanez volt. Pontosan ezért nincs normális gyerekkora, és már nem is lesz. Folyamatosan a figyelemközéppontban van, és ez ellen nem tehet semmit, pedig próbált a legkisebb feltűnést kelteni. Már sokszor elgondolkodott azon, hogy amint elvégzi Roxfortot, elhagyja a varázsvilágot és mugliként fog megöregedni. De ezt a tervet Voldemort elrontotta, mert addig fog az életére törni, amíg meg nem öli. És nem valószínű, hogy háború nélkül meg fogja úszni.

Harry belépett az igazgató irodába. Itt semmi változás nem történt a legutóbbi itt járta óta, amikor el kellett mesélnie mi történt a harmadik próbán. Még mindig kirázta tőle a hideg, amikor arra az estére gondolt. Az igazgató az íróasztal mögött ült, rózsaszín talárban. Harry komolyan elgondolkodott azon, hogy ezek a színek, amelyekben az igazgató virítani szokott, tényleg tetszeni szokott-e neki, vagy csak poénból hordja. Félhold szemüvege mögül a kék szeme, mint a röntgensugár úgy fürkészte Harry. Ilyenkor az ember azt hinné, hogy mindent tud róla.

- Szervusz Harry. Ülj le! Meg kinálhatlag egy kis citromporral? - kérdezte az igazgató úr, miközben a talárja zsebébe nyúlt.

- Nem, köszönöm nem kérek – azzal elfoglalta a számára kijelölt helyet. - Megkérdezhetem, hogy miért hívott, professzor úr?

- Látom, te szeretsz a dolgok közepébe vágni, de még nem mondhatok semmit, míg meg nem érkezik Piton professzor – felelte kétséggel Dumbledore.

Piton? Miért kéne Pitonra várni? Ebből semmi jó nem fog kisülni, az biztos. Utálta a bájitaltan tanárt és ez az érzés kölcsönös. Fogalma sem volt róla, hogy mit tervez az igazgató vele és Pitonnal, de nem örült neki. Vajon az egész ügyhöz Voldemortnak is köze van? És egyből felrémlett az a kígyófej amit a temetőben látott először, és a próba történései. Nem, nem szabad erre gondolnia. Elég az, hogy minden éjszaka újra átéli ezt a borzalmat, ami vele történt. Ezektől a rémálmok miatt nem tud pihenni és nappal úgy néz ki, mint egy zombi. Ezért is csak akkor lép ki a Griffendél tornyából, ha nagyon muszáj. A szeme alatt lévő fekete karikákat egy ügyes kis bűbájjal takarta el, de tudta, hogy ez sokáig nem mehet tovább, mert teljesen ki fog merülni.

Hirtelen kinyílt az ajtó ,és maga Piton jött be rajta. A megszokott fekete talárt viselte, az arca elárulta, hogy bárhol máshol szívesebben lenne, mint itt, és Harry kellemetlenül összehúzta magát.
 

~LM~
 

Potter és én be leszünk zárva két teljes hónapon át, ezt mégis Dumbledore hogy képzelte. Nem elég az, hogy el kell tűrnie maga mellett ezt a kölyköt, akihez a sors sosem kegyes, még tanítania kell. Ezzel a gondolattal csapta rá a ruháira a bőrönd tetejét. Forrt a dühtől.

A nap további részében nem csinált semmit. A diákok holnap elhagyják, ezért nem kell bájitalt készítenie a gyengélkedő számára. Csak a délutánra kell várnia. Kíváncsi volt a kölyök reakciójára, amint megtudja, kinél kell tölteni a nyarat. Biztosan ki fogja csapni a hisztit, amilyen elkényeztetett. Az idő lassan telt...

A sötét jegy a karján egyre többször fájt, ami nem jelentett jót senki számára. Piton már nem tudja a kém szerepét eljátszani, mivel több halálfaló megtudta, hogy az igazgató eszméit támogatja, ezért Voldemort, Potter után természetesen, kibérelte második helyet a listán. Áruló. Az árulókat mindig megölik, de előtte addig kínozzák, míg a halálért könyörögnek. Pitonnak be kell látni. hogy nem ilyen halálra vágyik. Már százszor megbánta azt a percet amikor közéjük állt. Nincs egy olyan nap ami ne figyelmeztetné, hogy mekkora hibát követett el. Főleg mióta itt van Potter. Szemei, azok a smaragd zöld szemek, Lily szemeit örökölte és ezért minden nap szembesül vele. Emiatt se tudja elfogadni Pottert. Ha nem az arcot figyeli, akkor a dühtől szikrázó szemekbe kell néznie. Akkor látta Lilyt utoljára, mert megbántotta. Ezt soha nem fogja megbocsátani magának. Nem akart találkozni azokkal a szemekkel, de most már nyáron is el kell viselnie.

Amikor elérkezett a délután, felkelt a foteljéből, és elindult az igazgatóhoz. Megint valami mugli édesség volt a mai jelszó, ami Pitont még idegesebbé tette. Így lépett be a szobába, ahol már Potter is ott volt. Semmi változás nem volt rajta, de valami nyugtalanította csak azt nem tudta, hogy mi.

- Á, Perselus, éppen jókor jöttél, most jött meg Harry is. Kérlek, Perselus üljél le – kérte meg Dumbledore. Piton leült.

- Nem is húznám tovább az időt Harry. Piton professzor már tudja, mit akarok mondani és itt az idő, hogy téged is tájékoztassalak a helyzetről. Ez a te érdekedben, pontosabban a biztonságod érdekében teszem és remélem megérted, miért is kellett erre a lépésre szánnom magam. És most arra kérlek, hogy ne szakíts félbe, ha utána van valami kérdésed, válaszolni fogok, ígérem. - Dumbledore itt nagy levegőt vett és nekiállt a mesélésnek. - A nyarat nem Dursleyéknél fogod tölteni, mert már nem biztonságos és a vérvédelem, amit édesanyádnak köszönhetünk, meggyengült. Sokat gondolkodtam azon, hogy mégis kinél helyezzelek el. Először Remus Lupinra gondoltam, de el kellett vetnem ezt az ötletet, mert vérfarkas. Az az ötlet is felmerült bennem, hogy itt, Roxfortban maradsz, de ez sem megoldható. Sorra vettem a fennmaradt lehetőségeket, és arra jutottam, hogy a megfelelő személy Piton professzor. Tudom, Harry nem jöttök ki jól, de én mégis megkérlek rá, fogadd el a helyzetet a te biztonságod érdekében. Piton professzor tanítani fog egy két dolgot, amit hasznodra lehet még a jövőben.

 

~LM~
 

Mikor az igazgató azt mondta, hogy nem kell a nyarat a rokonainál tölteni, nagyon megörült neki. Végre nem kell Petunia néni rikácsolását hallgatnia, Vernon bácsi ostoba parancsait teljesíteni, és az unokaöccsét sem kell eltűrnie. El sem hitte, hogy a kívánsága teljesül. Végtelenül boldog volt, és az arcán is látható volt. De egy csapásra minden megváltozott rossz irányba, mikor Dumbledore professzor sorra vette a lehetőségeket. Remusnak is nagyon örült volna, hisz már régen nem látta, igaz, bagolypostán mindig tartják a kapcsolatot, de ez sem az igazi, mert személyesen akart vele találkozni és nem írásban kommunikálni. Itt, Roxfortban sem lett volna rossz a vakáció, de elég furcsán érezné magát egyedüli diákként. Mikor az igazgató úr Pitont említette, hogy ő nála fogja elhelyezni a felügyeletet, nem akart hinni a fülének. Ő és Piton két hónapra be lesznek zárva egy helységbe, ez még viccnek is rossz. Utálja őt, és ez az érzés kölcsönös, ebből az egészből semmi jó nem sülhet ki. Ez megmagyarázza, miért is van itt a vén denevér. Még egy ideig figyelte az igazgató arcát, hátha bejelentené, hogy vicc volt az egész, nem kell ennyire meg ijedni, és már sorra venné a lehetőségeket. De ez nagy sajnálatára nem történt meg. Be kellett látnia, hogy valahol a lelke mélyén szüksége van tanulásra, bármennyire nem tetszett neki, és erre Piton a legmegfelelőbb személy, hisz mindenben jártas, a fekete és a fehér mágiában egyaránt, nem is beszélve a bájitalokban.

- Mikor indulunk?

- Az évzáró vacsora után szeretném, hogy minél előbb elindulnátok, és arra kérlek titeket, hogy ne veszekedjetek, mert akkor sokkal jobban haladnátok a tanulással. Még arra szeretnélek megkérni, hogy ne mondd el senkinek, kinél töltöd a vakációt, mert nem akarunk semmiféle kellemetlen kérdésre válaszolni. - mondta Dumbledore.