Dumbledor közli Perselussal a "rossz hírt". Piton első hallásra ellenkezik, de be kell
látnia, reménytelen az igazgatóval szemben ellenkezni...

 - Nem, ezt nem vállalom! Ilyenre nem kényszeríthetsz, Albus!- ordibált Piton. Néha komolyan elgondolkodott az igazgató épelméjűségén. Sokszor voltak képtelen ötletei, de ez minden határon túl tesz

.- Ugyan Perselus, csak kettő hónapról lenne szó, az nem olyan sok. Különben is, javítani kéne a kettőtök közötti feszült viszonyon, most itt van rá a remek lehetőség – oktatta ki Albus.

- Soha nem fog megváltozni. Ahhoz túl beképzelt, arrogáns és öntelt, pont mint az apja. Nem bírnám ki vele két hónapig, és nem csak a magam nevében beszélek. Elég, hogy az év háromnegyed részében minden napján el kell viselnem. Ez soha nem fog sikerülni.

- Értsd meg Perselus, Harrynek védelemre van szüksége. Most, hogy Voldemort visszatért nagyobb veszélyben lesz és már nem lesz akkora biztonságban a nagynénje házában, mint én szeretném. Albus gondolta, hogy nem lesz egyszerű meggyőzni Perselust, de nem gondolta volna, hogy ennyire. Jól ismerte a tanárt, már egész fiatal kora óta, a nehéz gyerekkorát és a múltját is. Éles nyelve és a goromba stílusa sok mindenkit elriaszt és hamar eltávolodnak tőle.

- Miért pont én, Albus? Hisz bárki szívesen vállalná a felügyeletet. Nem értem, miért akarod, hogy én vigyázzak arra a taknyos kölyökre? Ott van a farkas barátja, ő biztosan örömmel pátyolgatná és tudtommal remekül kijönnek egymással anélkül, hogy megölnék egymást. – Perselus már az utolsó érveit sorolta fel, ha az nem segít, akkor semmi.

- Tudod te jól, hogy miért nem bízom Lupinra a felügyeletet. Remusnak megvannak a saját problémái és nem hiszem, hogy teliholdkor Harry biztonságban lenne. Perselus azért bízom rád, mert bízok benned és erős varázsló vagy, így meg tudod védeni Harryt, ha arra kerülne a sor. Kérlek Perselus, megígérted Lilynek, hogy vigyázol a fiára.

- Igen meg. Jó, rendben van! Vállalom, de nehogy azt hidd, hogy ezentúl változni fog vele a viselkedésem. De mégis hol fogunk lakni, mert Roxfortba nem maradhat, igaz? - Perselusnak volt egy gyanúja, és nagyon remélte, hogy nem lesz igaz..

- Igen, jól gondoltad, itt nem maradhat az biztos. Én a Fonósori házadra gondoltam, az tökéletesen megfelelne. Ott kényelmesen elférnétek, és be tudnátok tartani a kellő távolságot. - Dumbledore tudta, hogy Perselus azt a házat gyűlöli, és már évek óta be nem tette a lábát, de nem volt más lehetőség.

Piton pont ettől tartott. Abba a házba már évek óta nem járt, és most vissza kell térnie Potter miatt. Egy okkal több, hogy miért utálja őt.

- Évek óta nem mentem be a házba, és biztosan nincs olyan állapotban, hogy lakni lehessen benne, és Potternek egyébként sem felelne meg, mert túl kicsinek fogja találni a szobáját – mondta Perselus.

- Én vettem a bátorságot és rendbe hoztam. Minden úgy néz ki, ahogy ott hagytad és nem hiszem, hogy Harrynek bármi kifogása lenne a ház ellen. Kérlek Perselus, ne legyen ekkora előítéleted vele szemben az apja miatt. Lehet, hogy külsőre nagyon hasonlít rá, de a lelke Lilyé, ahogy a szeme is.

Majd ha befagy a pokol!- gondolta Piton, de tudta, hogy ez már Albusnak is sok lesz. Nincs más választása, be kell fogadnia azt a kölyköt, akár tetszik, akár nem...

- Potternek mikor fogod elmondani, Albus? Nem fog örülni neki, egy gonosz vén denevérrel kell eltöltenie az egész nyarat. És nem fog kettő hónapon át lustálkodni, az biztos. Ugyanúgy fog tanulni bájitaltant, mint itt Roxfortban. Legalább javul a teljesítménye. - Potter ugyanis csapnivaló volt bájitaltanból.

Perselusnak végül be kellett látnia, hogy nincs más választása, mégis csak az igazgató bízta rá eme "nemes feladatot". Ha nem Potterért, de legalább Lilyért meg kell hoznia ezt a hatalmas áldozatot.

- Ha már a tanulásról beszélünk. Szeretném, ha tanítanád Harryt és nem csak bájitaltanra, hanem okklumenciára és majd később legilimenciára tanítanád. Meg kell tanulnia védekezni Voldemort ellen mert félek, hogy legközelebb az elméjét fogja megtámadni – Dumbledore mindig szeretett a Sötét Nagyúr előtt járni egy lépéssel. Ez nem mindig szokott sikerülni.

- Okklumenciára? Albus, te teljesen megőrültél? Potter csak tizennégy éves, képtelen lenne megtanulni, mert még túl fiatal hozzá. - ez már tényleg nem normális. Hatalmas nagy akaraterőre van szükséd, ahhoz, hogy valaki ezt elsajátítsa és ez Potterben nincs még meg. Majd talán pár év múlva. - És nem értem miért gondolod azt, hogy Lord Voldemort a fiú elméjét fogja megtámadni.

- Ne becsüld alá Harry képességeit, meg fogja tudni tanulni, csak légy türelmes hozzá. Nem olyan, mint a többi gyerek. Ő sokkal komolyabb és érettem, mint a társai csak ezt nem vagy hajlandó észrevenni. - Dumbledore tudta, hogy Perselus, Harryt az apja miatt nem akarja jobban megismerni. De most itt az idő.

- Rendben. Megteszem. Van még valami amit rám akarsz kényszeríteni vagy pakolhatok.

- Nem, nincs már semmi. Harrynek majd délután akarom elmondani és azt szeretném. hogy te is itt legyél. Ma a vacsora után indulhattok is. - tájékoztatta Dumbledore.

Ezután a pokoli beszélgetés után Piton elhagyta az irodát. Útközben néhány diákkal találkozott akik igyekeztek a lehető legnagyobb távolságban kikerülni őt. Ez egy kicsit felvidította. Még mindig füstölgött magában az igazgató tervét illetően. Ezt csakis Lily miatt csinálja mert megígérte neki, hogy vigyázni fog az egyetlen fiára.